Rózsavölgyi Szalon Cyril Gely: Diplomácia Dietrich von Choltitz: Sztarenki Pál Raoul Nordling: Alföldi Róbert Helmut Mayer: Varga Ádám Werner Ebernach: Sütő András Hans Brensdorf: Kovács Máté e.h. Fordította: Tótfalusi Ágnes Díszlettervező: Enyvvári Péter Jelmeztervező: Böhm Katalin Rendező: Sztarenki Pál Párizs, 1944. augusztus 25. A „fény városa” felett még horogkeresztes zászló. Németország ugyanakkor már minden fronton vesztésre áll. Harmincezer fős francia felszabadító hadosztály közeledik. Von Choltitz tábornok csapdába kerül. Mindössze kétezer katonája van, ám ha elveszíti Párizst, a háborút is elveszíti. Hitler parancsba adja neki: aknázza alá és robbantsa fel a francia fővárost. Kétmillió civil élete a tét. Choltitzot ugyan kétely és lelkiismeret-furdalás gyötri, de nem lát más kiutat. Egy órával azelőtt, hogy kiadná a végzetes parancsot, egy titokzatos svéd diplomata, Nordling jelenik meg Choltitz szobájában váratlanul, hogy meggyőzze, és lebeszélje a tábornokot kegyetlen tervének végrehajtásáról. Vitájuk Choltitz döntéséről elkeseredett párbajjá változik. Mit tegyünk egy kiúttalan helyzetben? Behódoljunk-e az elnyomásnak, ha családunk élete a tét? Mi minden múlik egyetlen emberen? A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg a meggyötört, összetört Párizs 1944-ben Hitler bosszújától. A Diplomácia feszült lélektani krimi, mely a mindannyiunk számára egyik legégetőbb kérdést járja körül: mit jelent helyesen és emberhez méltóan dönteni az életben. […]
A táncmű egyfajta sűrítmény, a Lorca mű olvasása után bennem kialakult érzések, gondolatok esszenciája, lenyomata. Nem a dráma történetét és karaktereit akarom megmutatni, hanem a bezártságból, az elfojtásokból adódó feszültséget, a vágyakozás erejéből táplálkozó egymás ellen fordulás természetét. A Bernarda Alba háza fő mondanivalója az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek bírálata. Lorca remekül érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét. Aki meghajlik a kemény hagyományok előtt, magára vállalja az örök boldogtalanságot. Aki lázad ellene, aki derűt, boldogságot igényel, az belepusztul. “Nem halál s kiközösítés illetné azt, aki az évszázados morális szabályok helyett vágyainak és érzéseinek enged, ám amíg a puritán társadalom befolyása ilyen erős, fájdalom fog kísérni minden egyéni boldogságkeresést és akaratot.” Lorca szavakkal, dallamokkal, színekkel harcolt az emberi méltóságért, egyenlőségért, méltányosságért, demokráciáért. Táncolják: Szigyártó Szandra, Takács Zsófia, Bocsi Petra, Kovács Enikő, Nier Janka, Wéninger Dalma Vincze Lotár / Kiss Róbert Zene: Manuel de Falla Fény: Stadler Ferenc Díszlet kivitelező: Scabello Bt. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias Koreográfia: Juronics Tamás Facebook esemény